Egy mai nő makáma

Mi marad nekünk a férfiból, ha folyton hajszolja magát, ezer munkában szüntelen gondját éli át, reggele sincs csak hajnala a földjét ő ébreszti, otthon a tűzhely melegét fáradtan hiába éleszti. Ezért cserébe szitkot kap vagy hűvös nászágyat, el kell hogy vigye máshová az ágaskodó vágyat, más gyakran leissza magát arra a megszántott sárga földre, mit tegnap még maggal szórt gondolva sarjra és jövőre. Az asszonyok, a lágy zenék dobpergéssé válnak, vállukra zsákban átkerül a gond mellé a bánat, s csak Isten tudja meddig kell keresztjük alatt menni, elundorodni hogyan kell ha nem tud már szeretni. Eltitkolni a fájdalmat utódok szemei elől, kitérni huszonnégy órán át a veszekedés elől, mennyire más a mai magyar valóság problémája, ebben nyújt remek szerepet korunk nő anyája.