a koldus kutyája

Gyűlik az apró, repedt tányérra dobva,
férfi arcon gyötrődések pokla,
ráncbarázdáiban gyűrt szenvedések,
árka mélyén bánatok tenyésznek,
átsüt rajtuk korgó éhezés,
koldus léttől szenvedés.

Kutyája nyaldossa képét,
pénzes tányérja szélét
annak, ki napok óta nem evett,
csak vizet ivott étel helyett,
sültről, gyümölcsről álmodott,
evés helyett bagót krákogott.

Aztán valaki hirtelen,
segítve majdani ételen,
papírpénzt dobott oda,
egyen mire fáj foga.

Koldusunk hirtelen felállt,
kutyájára hangosan kiált:
gyere Buksi a rézangyalát,
megyünk, veszünk neked kaját...