böfögnek a bagós szájízű,
keskeny utcák macskakövei!
Hogy loholnak utánam, hajkurásszák léptem árnyait,
míg egyszer, haj, kifullad fullajtár-magam,
s elönt iszapja a zúduló
árvíznek!
Hej, holtág a kapaszkodó, a felfelé inaló ösvény,
megrothadt levelek, tört ágak süllyesztője,
hej, kígyónyelve a lejtőnek zsákmányt keres...!
Ki fogja megtudni, ha megmartan,
haj, árokban végzem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése