Tudatlan eb, vályogház falánál
vonyít, de nem érti ki járt a gazdánál?
Miért őt rúgta meg, ha bántotta egy ember
hiába nézne rá meleg hű szemekkel.
Nem szól hozzá senki,
nem védi meg szomszéd,
nyálát sem csorgatja
egy-két darab koncért.
Hálás volt, ha néha simogatás érte,
éjjel-nappal őrzött,
ugatott szegényke.
Kínlódik az árva,
feloldozást várva
el is menekülne, ha bírná a lába.
Gazda csizmájáról rátapadt a bélyeg,
nyaldossák sebeit helyette a férgek...
Csapdából hurokba,
hurokból csapdába,
elhagyta az ebet
hűnek hitt gazdája.
Csak írj sokat! Nagy örömmel várom minden sorodat!
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlés