Persze lehet a filozófiáról írni úgy is itt, hogy az ontológiai ismeretekről, a hegeli abszolút szellem fejlődéséről, a széles közönség számára emésztethetetlen formában adjuk elő általunk szakszerűnek vélt mondanivalónkat.
De nem ez a járható és követendő út. Filozófikus értekezéseinket, bármely témában is, úgy kell, hogy közvetítsük mások felé, hogy ne csak annak a szűk rétegnek váljék olvashatóvá, kik tanulmányaiknál, vagy polihisztori adottságaiknál fogva erre felkészültebbek, hanem mindenki számára közérthetően adjuk elő mondanivalónkat. Erre teszünk most és a jövőben is majd bátortalan kísérletet.
Szokratész munkásságáról ma már az iránta érdeklődő számára a lehető legszélesebb információ halmaz áll rendelkezésre, az internet jóvoltából különösen. Csak be ütöd a nevét a google-ba és máris mindent megtudhatsz róla. Persze mindezeket rendszerezni is kell, különben elveszel a vele kapcsolatos irodalomban. Én most a jóról és a szépről alkotott nézeteire szeretném felhívni a figyelmet. A már korosodó Szokratész meg volt győződve arról, hogy a társadalmi, erkölcsi problémák vizsgálata meg kell, hogy előzzön minden más témában való szemrevételezést. Ez érthető, hiszen a gazdaság abban az időben még nem bírt általában olyan meghatározószereppel, hogy véleményének alakulásában befolyásolta volna. Álláspontja szerint a már említett terület vizsgálati elsőbbségére azért is szükség van, mert az így szerzett ismereteket az emberek jellemének javítására lehet felhasználni. Ez máig tartó időszerűséget ad munkásságának!
Tájékozódási pontokként vegyük hát szemügyre, Szokratész jósággal és szépséggel kapcsolatos kijelentéseinek lényegét.
A jóság önmagában viszonylagos-vallotta, ami egyiknek jó, az a másiknak rossz. Bár a hasznosságot jelölte meg a jó alapzataként, de előző állításából erre is vonatkoztatható az, hogy ami egyiknek hasznos, az a másiknak káros. Mi akkor szerinte a jó? Egy helyütt így szólt: "Egyetlen jó létezik csak: a tudás, és egyetlen rossz: a tudatlanság." Általános megfogalmazásban lényegi megállapításnak tűnik, kérdés, hogy a tudást hogyan és miképpen szerezhetjük meg. Ma is megszívlelendő intelme ez, amikor a magántulajdon alapján létrejött vagyoni differenciálódás, hasonlóan korához, olyan érdek ellentéteket hozott létre, melyek közepette a politikai csatározások miatt is, a közérdek haldoklik a magánérdekkel szemben, bármennyire is igyekeznek ezt egyesek tagadni. Ezért az erkölcsi jó forrása nem lehet más, mint maga a hit.
A szép, a szépség fogalma is központi kérdés az idősödő Szókratész számára. Megkísérli bemutatni azokat a közös nevezőket, melyek alapján az emberek szépnek látják, láthatják mindazt, ami körülöttük van. És itt ugyanúgy, mint a jónál, a hasznosságig jut el, mint alapzatig, szép, ami hasznos is. Bár a hasznosság és a szépség között vannak erőteljes kapcsolatok, de ugyanúgy, mint a jónál, a szépnél is, elégtelen lenne az a magyarázat, hogy szép, ami hasznos is egyben.
A szép, a szépség fogalmának tisztázása Szókratésznél a dolgok belső és külső tulajdonságainak a vizsgálatát is jelenti. Csak külső, vagy csak belső tulajdonságok vizsgálata nem elegendő a fogalom meghatározására, egységben, együtt kell vizsgálni minden esetben a külső és belső értékeket. Szerinte a trágyahordó kosár is lehet gyönyörű, míg az aranyozott pajzs is lehet visszataszító, ha kontármunka. „Hiszen minden ott jó és szép, ahol helyénvaló, rossz azonban és rút, ahol helytelen.”(Xenophon: Emlékeim Szókratészról. Bp., 1986. 114.)
Csak tájékozódási pontokat tudtunk itt most megemlíteni, egyrészt a helyszűke, másrészt a közérthetőség miatt. Az olvasóra bízva azt, hogy az érdeklődés felkeltése sikerrel járt-e vagy sem. A lényeg, hogy Szokratész ma is időszerű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése