Könnyeim mögül

Látom a magyar nőt,
a teltet,
bölcső felett a könnyezőt,
ki nem akart fiának rosszat,
csak nászt,
hazájával egy mennyegzőt.

Hogy szeresse benne a kék
folyók karcsú árját,
ölelje karjába zöld
mezők kavalkádját,
arcával forduljon veres
hajnali nap felé,
hódítsa rá a fényt,
mint hűséges vőlegény.

Porhanyós barna
földre görbítse derekát,
sima összezárt tenyérrel,
mormoljon rá imát,
keze az ég felé áldásért nyúljon,
ökölbe az csak harc előtt,
érette szoruljon.

Egy mai nő makáma

Mi marad nekünk a férfiból, ha folyton hajszolja magát, ezer munkában szüntelen gondját éli át, reggele sincs csak hajnala a földjét ő ébreszti, otthon a tűzhely melegét fáradtan hiába éleszti. Ezért cserébe szitkot kap vagy hűvös nászágyat, el kell hogy vigye máshová az ágaskodó vágyat, más gyakran leissza magát arra a megszántott sárga földre, mit tegnap még maggal szórt gondolva sarjra és jövőre. Az asszonyok, a lágy zenék dobpergéssé válnak, vállukra zsákban átkerül a gond mellé a bánat, s csak Isten tudja meddig kell keresztjük alatt menni, elundorodni hogyan kell ha nem tud már szeretni. Eltitkolni a fájdalmat utódok szemei elől, kitérni huszonnégy órán át a veszekedés elől, mennyire más a mai magyar valóság problémája, ebben nyújt remek szerepet korunk nő anyája.

Kutya-fájás

Tudatlan eb, vályogház falánál
vonyít, de nem érti ki járt a gazdánál?
Miért őt rúgta meg, ha bántotta egy ember
hiába nézne rá meleg hű szemekkel.

Nem szól hozzá senki,
nem védi meg szomszéd,
nyálát sem csorgatja
egy-két darab koncért.

Hálás volt, ha néha simogatás érte,
éjjel-nappal őrzött,
ugatott szegényke.

Kínlódik az árva,
feloldozást várva
el is menekülne, ha bírná a lába.

Gazda csizmájáról rátapadt a bélyeg,
nyaldossák sebeit helyette a férgek...

Csapdából hurokba,
hurokból csapdába,
elhagyta az ebet
hűnek hitt gazdája.

Faragott akácos

Ki érti ezt a más-világot,
mikor csendem hiteget,
szél űzi már a hideget,
én meg tüzet vigyázok.

Már fáznod sem kéne,
ne rakj tűzet te lány,
fent ül a nap kék trónusán:
szól szomszédból a néne.

-Ejnye néne ejnye bába
én vagyok a szomszéd lánya
előre csak fejem hajtom
látod tegnapi az arcom
nem ismertél te csak láttál
elvek börtönébe zártál
én is eme  földből lettem
hogy lehettem ismeretlen?-

Keménynek, mordnak tartasz,
ki álarca mögött sír?
Nem vette el kedvem a gyász,
magvetőm még aratni hív.

Nekem is jár órámra ketyegés,
halkan percegő szívek hangja.
Szívembe nekem nyíl repedés,
ha ablakom szél kocogtatja.

Nem vagyok más,
csak másabb...
Szerény-titkomat eléd ejtő;
Verseim mögött a lángban,
magamból faragott akác-erdő.

Nőnapi makáma köszöntő

Szemeid tükrében magyar siralom, melyben fátyolos hályog már Trianon, de látom ahogy a Nyugatinál ötvenhatban a női koszorúban kezedre ütődik a gránát. A szem a lélek tükre, mondják, a dal a szív ezüstje, mondom, versed puha parazsak- mondod, aranyosat írtál megint-mondjuk! Látom mosolyodat íriszek szirmaiban, keresztnév is lehetnél angyalok csókjaiban, meg szivárvány istennő eső után, igéző hártya szememben, egy téli délután!

Érzem százszoros önkéntes véradásodat, érte meg hazádért, ahogyan görbe hátad mosásnak feszül, de ágynak esve részeges társad, vágygejzírben fuldokolva neked esik majd és a legfölsőbb bíróság kettes számú irányelve szerint szét fognak választani benneteket. Csak a gyerekek ne szenvedjenek ettől, meg a múlttól, hogy nem mesélted el nekik azt, hogy kitartás nemzetes asszony katonaszökevény zsidóbérenc van e a házban, tetovált karokon számok, meg a homlokokon sárga csillagok.

Most már lehetsz szoftver a hardveremben, itt van már minden a bal kezemben, egy harisnyanadrág, meg a csipkés tangád, de már tudom te sem akarnád,versedet temetni itt! Ez már nem köldökzsinór csonk, kitágult pupillával ahogy belenéztem abba a napba, mikor a hold árnyéka a földre vetült, vak lettem azonnal, mikor anyám elém került! És keresztet vetsz majd te is az alsó felére, mielőtt megszeged családi kenyered, ahogyan tette azt édesanyánk!

Ó az a béke, kik egyidősek lettetek itt a szabadsággal, vitatkozó németek és oroszok közt ismét satuba szorítva, minden kitelepítettek, meg a házfoglaló, jóllakó mezőkövesdi kubikusok, egymást partizánnak igazolókkal együtt menetelők, a pentelei délivárosban és a radarban városépítést szenvedő, konyhás, vízhordó vasbetonszerelők. Csak semmi púder, maszk meg álarc, smink, skatulya, stigmára várhatsz, ki hiszi majd el neked, hogy mindez megtörtént veled? Hópehely kehely, csevej delej, hókifli, hóbagoly, hódoló hód , hódolód, ringatód, álmodód, állandó versolvasód vagyok neked. Ez legyen most egy váróterem, ahol hirtelen ő is itt terem, szemeivel pásztázza két kezem, ahogy átkarolva ölelem, vele találkozó életem! Hallod-e te maszkabál, farsang lakó kiabál, táncos lábú Tél- legény, álarca egy rém regény,Tavasz-tündér vidám párja, kacagva most csak őt várja! Hű de jó hűhó a hó, vetéseket takaró, hahó telet faló, fagy ó lassan elolvadó!

Ó legszebb magyar nevű lányok, asszonyok, nők, anyák, Fekete Erzsébetek, ti önkéntes melegedők, békekölcsönt vastapssal jegyző hű szeretők, ti pártosak és pártatlan szófogadók, ti világmindenség tünemény teremtményei. Nők, soha nem pihenők, halálba virággal pályaudvarra kísérők, tiszták és maszatosak, vágyvulkánra fakasztó kívánság hergelők, mindenkor hazavárók. Elröpülni gondolatban, megbújni egy kis falatban, kívül hagyni az egészet, vigye el azt az enyészet, hisz nem kell más csak ez a részlet! A lélek fogható, míg lelkesedik, de ha rá lélektelen leselkedik, egy lélekvesztőn elmenekül s az élet háborgó tengerében alámerül! Az ég úrnője álomba ringat, hétfátyoltáncával rám kacsintgat,Salome, mintha Heródes lennék, pedig az ami lenni szeretnék, időhiány miatt már nem lehetek! Ez megint te vagy, selyemgubóban, soha nem hervadóan, mert olykor elvisz a király Elvis dalának hintaján...

Áldottak legyetek örökkön örökké! Mulassatok Ézsaiással, tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót, védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét. Lányok, asszonyok, nők, húgok, nővérek, feleségek, anyák, nélkületek árva lenne a teremtett világ. Öleljetek meg bennünket! Értetek szomjúzókat itassatok meg minket, soha nem apadó szépségeitekkel...

Magyalföldi anzix gyűrük

Magyalföld tündérország a gyönyörű Eregionban. Benne tündérportál gyűrűs angyalokkal, vigyázza őket és társaikat. De van arrafelé Mordor, ellenséges terület is, meg fekete beszéd, ahol Szauron ivadékai fekete fehérben, piros fehér zászlókat lengetve hirdetik csúnyaságaikat. Szövetségben kell felvenni ellenük a harcot, hogy soha többé ne győzedelmeskedjen errefelé Morgoth és Szauron!


Évgyűrűk. Az életkor körei. Élőlények eltelt idejének mutatói. A gyűrű, mint a kör. Se vége, se kezdete nincs. Mint a körforgás, az örök. A gondviselés gyermekeit magábafogadó csodaszerszám, a gondviselés szimbóluma. Erdő, mező, ligetek és kertek. Fák. Benne koruk mutatói a gyűrűk, élőlények múlt ideje.


Körgyűrűk. Technikai csodák, közlekedési elvezetések. Nord circulare, London. Micsoda zsibongás, izgalom egy tarts más irányba, bal kormányos honi vezetőnek. Mégsincs ütközés, se koccanás. Mintha a zsigerekben lenne egymás figyelése, óvása, meg a kímélése. Kultúra csupán, vagy valami más is?


Pecsétgyűrű. Többféle alkalom, egyetemi tanulmányok eredményességi szintjének elismerése. Születésnapi ajándék ötveneseknek, a munkaadótól. Emlékgyűrű, valamit, valamiért. Státuszszimbólum, nagy felülettel grammokban kifejeződve és karátokban. Gyűrűs ujjakon bevésődött nyomokkal a ledolgozott élet.


Jeggyűrű. Kisujjon kezdetekben, hátha mégis vezet út onnan a szívbe. Eljegyzés, elkötelezettség az örök körforgásban , a gondot viselők között. Szemérmes pillantások, őszinte örömben fürdőző egymásratalálás. Szerelem gyűrű. Csodavárás az elkövetkező időktől. Házasság. Ásó, kapa és nagy harang. A gyűrű összeköt. Az addig különálló, már összetartozó és többé el nem választható.


A gyűrű hatalma nagy. Vilya, Narya és Nenya. A tündebeszéd felejthetetlen szépséglankáin bandukolva elérheted te is a megnyugvás mesebirodalmát, ha a jókkal összefogsz és szövetségre lépsz. Kerüld el hát a hazugok földjét. Ne szeresd soha azokat, akik csak stigmázottan engednek maguk közé. Küzdj meg az erőszakos fölényeskedőkkel és szeresd Magyalföldöt Eregionban, mert az a mi Tündérországunk! Lépj hát velünk Szövetségre a morgothok és szauronok ivadékai ellen. S küzdelmünk , harcunk meglásd nem lesz hiábavaló s végül győzni fogunk!


..

Hejhaj-irányok

 

Hej, hogy hurutnak,
böfögnek a bagós szájízű,
keskeny utcák macskakövei!
Hogy loholnak utánam, hajkurásszák léptem árnyait, 
míg egyszer, haj, kifullad fullajtár-magam,
s elönt iszapja a zúduló
árvíznek!

Hej, holtág a kapaszkodó, a felfelé inaló ösvény,
megrothadt levelek, tört ágak süllyesztője,
hej, kígyónyelve a lejtőnek zsákmányt keres...!
Ki fogja megtudni,  ha megmartan, 
haj, árokban  végzem?

SILÁNYKODÁSOKRA

még hogy én irigy
mikor belém szorult a rím mirigy
hogy én kötözködöm
uszító felhangba rejtőzködöm
taplóskodni sem kezdtem el
kaptafákat sem vettem fel
hiszen én is akkora vagyok
mint itt a kiemelt nagyok
bár lehettem volna eredetibb
ha meg sem szólalok itt...

TÓTH ERZSÉBET : SPINOZA REGGELIJE

Genny, epe, nyák, gyomorsav.
Reggelre feljön minden.
Kihányni vagy lenyomni. Ez itt a kérdés.
A hólyagról nem beszélve.
Belső permet, szájszag. A gyomor életrajza.
A hányás bizonyos szempontból megoldás,
viszont felettébb kínos.
És nem oldja meg a szájszagot.
A sonka elfogyott, gyümölcsöt enni fárasztó.
Ezekkel a fogakkal?
Mióta a felesége meghalt, azt eszik, amit akar.
A haját is visszanöveszthette.
A te hajad, ha egyáltalán hajnak nevezhető,
akárhogy is mosod, ápolatlannak tűnik,
vélekedett az ő drága asszonya.
Mennyit hurcolta, istenem,
tisztító kúrák, wellness hotelek.
De jó, hogy nem kell menni sehova!
Rohadt internet.
Kávé, szivar.
A régi időkből ez maradt,
a meghitt bűz, a füst,
ólomzuhany a csontjaiban.
Nem vonszolja már magát
hajnalok- hajnalán ismeretlen, büdös buszokon
távoli internetcafékba.
Az óvatosságot megcsípte a dér,
leszáradt, mint a férges csipkebogyó.
Ezeknek?
Pár éve még a séta volt a reggelije, érdekelték a hírek.
Hogy vagytok, szemétládák,
régi, jó aranyfasisztáim?
Meddig fogtok még keresni?
Mikor lesz már belőlem közismert besúgó?
Ünnepelt ügynök-celeb?
Ma sincs rajta a listán.
Felolvadt a mágnesszalagon,
olvashatatlan, eltűnt örökre.
Rákenődött a harminc-negyven éve járt utcák falaira
ahol az éjszakákban
új és új patkánynemzedékek kölykei osonnak.
Tudja jól, most őt figyelik,
ahogy akkor is figyelték.
Mit ér egy besúgó, aki azt csinál, amit akar?
Egy besúgó, aki nem retteg?
Már csak a léha, ködös félelem maradt.
Végül a haját is levágta, rettenetes volt
azzal a pár szál ősz gubanccal bajlódni.
Helyette szakállt növesztett.
Spinozának volt szakálla?
Akkoriban, mikor ezt a nevet adták neki,
nem érdekelte, meg akkor még a felesége is élt,
szakállról  szó sem lehetett.
Nem volt harminckét neve, három-négy lehetett,
de csak a Spinozára emlékszik.
Még ők is felfogták a hitvány kis agyukkal,
hogy neki van sütnivalója.
Spinózától féltek.
Vele nem packázhattak.
Most meg a bujkálás meghitt, lucskos kínja.
Az idő megrágott, kiköpött perceinek vánszorgása.
Várni az estét, a végigkínlódott éjszakákat,
a soha el nem érkező reggeleket.
Meddig cicóztok még, aranyfasisztáim?
Miben bíztok?
Hogy a mágnes eléghet?
Az új, megsemmisítő módszerre vártok?
Benne vagyok a gépetekben, a saját gépemben,
a központi gépben, nem félek tőletek,
nem teszek kitérőket, fölösleges.
Ha akartok, megtaláltok.
De nektek fontosabb a húsleves az asztalotokon.
Az aranyló foltok a gőzölgő párában.
Elfeledtétek a döghúst,
a jeges földből kikapart kenyeret.
Az idő majd fölzabál minket,
de kihajtunk az unokákban, nézzétek.
Már itt vannak, biztosabb túlélők
mint mi voltunk, immunisak a kínfajtákra
porhanyós gerincükkel, kígyószemükkel,
fogalmatok sincs, mire készülődnek.
Műholdak zagyva istene vigyázza lépteiket
kutatnak majd megszállottan,
valami kutatásféle marad
az ősi génekben,
de már csak a föld alatt kereshetnek.
Már csak ott érdemes,
a halott nem felejt,
a csont megőriz minden sebet.
Az élők garantáltan némák lesznek.

A jóságos SPINOZA szépsége

Ab uno disce omnes -egy emberről következtess a többire-(Vergilius)

Szokratész hasznosság következtetése a jó fogalmánál, visszaköszön Spinoza munkásságában is, annak ellenére, hogy kettőjük között azért eltelt pár száz esztendő. Szokratész ebbéli felfogását múlt alkalommal már érintettük. Spinoza jóság fogalma annyiban hasonló, hogy szerinte : " Jón azt értem, amiről biztosan tudjuk, hogy hasznunkra van. Rossz ezzel szemben az, amiről biztosan tudjuk, hogy meggátol a jó elérésében." (Ethika. IV.1. és 2. definíció.190 .old.) A kérdés most már csak az, hogy miként és hogyan ismerjük fel azokat a gátló dolgokat, melyek a jó elérését nem teszik számunkra lehetővé. Birtokában vagyunk-e ennek a tudásnak, egyáltalán megszerezhető-e, elsajátítható-e ez a tudás.

Spinoza a hasznosság keresésének az útját jelöli ki számunkra, hogy el tudjuk sajátítani az előzőekben feltett kérdésekre adandó választ, azaz a jó eléréséhez vezető utat. Az előzőekben hivatkozott forrás 20.-ik tantételében ezt mondja: "Minél inkább törekszik valaki arra és minél inkább képes rá, hogy a számára hasznosat keresse, vagyis létét fenntartsa, annál több erényt mondhat magáénak", azaz annál közelebb kerül a jóhoz. Álláspontja szerint mindezek eléréséhez, a lélek és akaraterő, valamint az azokhoz kapcsolódó nemeslelkűség is hozzátartozik. A lélekerő lényege abban van, hogy minden kedvetlen, szomorú,  a sorscsapás által okozott dolgot fel kell dolgoznia a léleknek ahhoz, hogy megerősödjön. Az akaraterő pedig nem más, mint az a vágy, mely által minden ember arra törekszik, hogy létét az értelem törvénye szerint, annak alárendelve támogassa. A nemeslelkűség pedig annyit jelent, hogy az ember felebarátait ugyancsak az értelem törvényeinek alárendelve támogassa és azokhoz így baráti kapcsolatokat építsen ki.

Magyarán szólva, viselni és raktározni kell a bennünket ért rosszat, hogy erősödjünk lelkiekben is. Egy közösségi oldalra vetítve is fel lehet  ismerni nagy bizonyossággal azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Sokáig nem tudja titkolni senki, a benne rejlő rosszat, vagy a jót, legtöbbször mindkettőt. Csak olvasni kell a beírtakat, cikkeket és hozzászólásokat. Minél többet írt valaki, annál könnyebb felismerni bennük a jót, vagy a rosszat, függetlenül attól, hogy játékos huncutság, vagy valódi őszinteség szándéka diktálta  a szerző mondanivalóját. Csak akaraterő kell hozzá, no meg az értelem, az egészséges, ép értelem. Utána már a nemeslelkűség jön magától, a belátással, megértéssel együtt. Hát ezeket a gondolatokat hoztam most elő Spinoza kapcsán a jóról , hogy az olvasók építkezzenek belőle, felhasználva a leírtakat tanulságul.

GYÓGYVÍZORSZÁG

Vízió: Ha gyógyvízország lennénk, akár mindannyian gazdagok lehetnénk.


Tételezzük fel, hogy valami csoda folytán a parlament úgy döntene- a kétharmados felhatalmazottság erejével-  hogy Magyarországon ezentúl minden erőforrást a gyógyvízellátásra és az ahhoz kapcsolódó háttérintézményekre kell fordítani. Az oktatást, az egészségügyet, a tudományos kutatást, a kereskedelmet és minden létező pénzügyi, kulturális, sport, valamint közigazgatási, informatikai és idegenforgalmi, valamint környezetvédelmi eszközt, a gyógyvízország fejlesztésére kell a jövőben fordítani.

Tételezzük fel, hogy holnaptól a honvéd és rendvédelem kiadásait- a közrend biztosítását szolgáló kereteket kivéve- jelentős mértékben csökkenteni fogják, az állami kiadásokkal együtt, hazánk adottságainak józan figyelembe vételével. Tömegközlekedést vesznek majd igénybe, az adófizetők pénzén luxusautókon dőzsölő kivételezettek és megszüntetésre kerülnek a havi egy millió forint fölötti jövedelmek. Bevezetik a teljeskörű vagyonadót és luxus adót rónak ki mindenkire, aki huszonöt millió forint fölötti gépjárművel, száz millió forint fölötti ingatlannal, repülőgéppel, helikopterrel, hajóval, vagy műkincsgyűjteménnyel rendelkezik. Mindaddig, míg öt év alatt a gyógyvízország létre nem jön.

Tételezzük fel, hogy kínai pénzügyi befektetők segítségével, öt év alatt gyógyfürdők ezreit, a hozzátartozó egészségügyi, szállodai létesítményekkel együtt felépítenének és üzembe helyeznének, minden más gazdasági és egyéb társadalmi, rendelkezésre álló energiát ezekre fordítanának s ezekbe csoportosítanának át. Országunk újjászületésének érdekében lemondana hazánk a politikai játékokról örökre, alkotmányban rögzítenék, hogy Magyarország : Gyógyvízország.

Tételezzük fel, hogy az egyházak, társadalmi szervezetek, minden rendű és rangú intézmények és egyesületek erre az alkotmányra esküdnének fel, erre, amely kijelenti, ismétlem, hazánk a Magyar Köztársaság, gyógyvízország. És aztán öt év múlva dőlne ide a világ minden tájáról a nép és a pénz.  Bió mezőgazdaság társulna a gyógyuláshoz és világszínvonalú orvosi, valamint gyógyszerellátás. A pihenni és gyógyulni vágyók, hangversenyek, képtárak és múzeumok százait látogatnák, kiváló sportolási és test edzési lehetőségek között válogathatnának. Gyógyvízországért érdemes lenne nemzeti együttműködésre hívni az embereket!

Dubai, meg a többi olajsejkség csak ministráns lehetne hozzánk képest, nemzeti jövedelmünk olyan magas lenne, hogy abból nemcsak államadósságunkat tudnánk kifizetni, de soha nem látott jólétet is tudnánk biztosítani minden magyar embernek! Mi hát az akadálya annak, hogy Gyógyvízország legyünk?! Tessék szíves tovább gondolni és tegye hozzá mindenki a saját elképzelését! Vajon mindez csak vízió?

A jóságos Szokratész szépsége

Persze lehet a filozófiáról írni úgy is itt, hogy az ontológiai ismeretekről, a hegeli abszolút szellem fejlődéséről, a széles közönség számára emésztethetetlen formában adjuk elő általunk szakszerűnek vélt mondanivalónkat.

De nem ez a járható és követendő út. Filozófikus értekezéseinket, bármely témában is, úgy kell, hogy közvetítsük mások felé, hogy ne csak annak a szűk rétegnek váljék olvashatóvá, kik tanulmányaiknál, vagy polihisztori adottságaiknál fogva erre felkészültebbek, hanem mindenki számára közérthetően adjuk elő mondanivalónkat. Erre teszünk most és a jövőben is majd bátortalan kísérletet.

Szokratész munkásságáról ma már az iránta érdeklődő számára a lehető legszélesebb információ halmaz áll rendelkezésre, az internet jóvoltából különösen. Csak be ütöd a nevét a google-ba és máris  mindent megtudhatsz róla. Persze mindezeket rendszerezni is kell, különben elveszel a vele kapcsolatos irodalomban. Én most a jóról és a szépről alkotott nézeteire szeretném felhívni a figyelmet. A már korosodó Szokratész meg volt győződve arról, hogy a társadalmi, erkölcsi problémák vizsgálata meg kell, hogy előzzön minden más témában való szemrevételezést. Ez érthető, hiszen a gazdaság abban az időben még nem bírt általában olyan meghatározószereppel, hogy véleményének alakulásában befolyásolta volna. Álláspontja szerint a már említett terület vizsgálati elsőbbségére azért is szükség van, mert az így szerzett ismereteket az emberek jellemének javítására lehet felhasználni. Ez máig tartó időszerűséget ad munkásságának!

Tájékozódási pontokként vegyük hát szemügyre, Szokratész jósággal és szépséggel kapcsolatos kijelentéseinek lényegét.
A jóság önmagában viszonylagos-vallotta, ami egyiknek jó, az a másiknak rossz. Bár a hasznosságot jelölte meg a jó alapzataként, de előző állításából erre is vonatkoztatható az, hogy ami egyiknek hasznos, az a másiknak káros. Mi akkor szerinte a jó? Egy helyütt így szólt: "Egyetlen jó létezik csak: a tudás, és egyetlen rossz: a tudatlanság." Általános megfogalmazásban lényegi megállapításnak tűnik, kérdés, hogy a tudást hogyan és miképpen szerezhetjük meg. Ma is megszívlelendő intelme ez, amikor a magántulajdon alapján létrejött vagyoni differenciálódás, hasonlóan korához, olyan érdek ellentéteket hozott létre, melyek közepette a politikai csatározások miatt is, a közérdek haldoklik a magánérdekkel szemben, bármennyire is igyekeznek ezt egyesek tagadni. Ezért az erkölcsi jó forrása nem lehet más, mint maga a hit.

A szép, a szépség fogalma is központi kérdés az idősödő Szókratész számára. Megkísérli bemutatni azokat a közös nevezőket, melyek alapján az emberek szépnek látják, láthatják mindazt, ami körülöttük van. És itt ugyanúgy, mint a jónál, a hasznosságig jut el, mint alapzatig, szép, ami hasznos is. Bár a hasznosság és a szépség között vannak erőteljes kapcsolatok, de ugyanúgy, mint a jónál, a szépnél is, elégtelen lenne az a magyarázat, hogy szép, ami hasznos is egyben.
A szép, a szépség fogalmának tisztázása Szókratésznél a dolgok belső és külső tulajdonságainak a vizsgálatát is jelenti. Csak külső, vagy csak belső tulajdonságok vizsgálata nem elegendő a fogalom meghatározására, egységben, együtt kell vizsgálni minden esetben a külső és belső értékeket. Szerinte a trágyahordó kosár is lehet gyönyörű, míg az aranyozott pajzs is lehet visszataszító, ha kontármunka. „Hiszen minden ott jó és szép, ahol helyénvaló, rossz azonban és rút, ahol helytelen.”(Xenophon: Emlékeim Szókratészról. Bp., 1986. 114.)

Csak tájékozódási pontokat tudtunk itt most megemlíteni, egyrészt a helyszűke, másrészt a közérthetőség miatt. Az olvasóra bízva azt, hogy az érdeklődés felkeltése sikerrel járt-e vagy sem. A lényeg, hogy Szokratész ma is időszerű!

a koldus kutyája

Gyűlik az apró, repedt tányérra dobva,
férfi arcon gyötrődések pokla,
ráncbarázdáiban gyűrt szenvedések,
árka mélyén bánatok tenyésznek,
átsüt rajtuk korgó éhezés,
koldus léttől szenvedés.

Kutyája nyaldossa képét,
pénzes tányérja szélét
annak, ki napok óta nem evett,
csak vizet ivott étel helyett,
sültről, gyümölcsről álmodott,
evés helyett bagót krákogott.

Aztán valaki hirtelen,
segítve majdani ételen,
papírpénzt dobott oda,
egyen mire fáj foga.

Koldusunk hirtelen felállt,
kutyájára hangosan kiált:
gyere Buksi a rézangyalát,
megyünk, veszünk neked kaját...

CIGÁNYTÁNC

Járd csak, járd csak


szemben a tűzzel


szökkenve ropva forogva


lábad emelve


csóró csávó kannás ütemre


pattogó rőzse láng melegében


szédítő sodra


néped erejének


átjárja tested


hát forrjon a véred


muzsika hangja teszi a szépet


tavasz jő zsongásos


szóljon az ének


lüktető ritmus ez


gyönyörűséged


szívembe lopva


zár oda téged.

Te

Olyan vagy,
mint ábrándnak a józanodás,
vagy hordónak az abroncs,
éhes lónak az abrak,
révedező lánynak egy látomás.

Olyan vagy,
mint adomának a kitalált személy,
vagy alamizsnának a koldus,
orgonának az illat,
gyöngének az áhított erély.

Olyan vagy,
mint szénának a boglya,
vagy barlangnak a fény,
szomjúzónak a víz,
szépségnek őrzött foglya.

Olyan vagy,
mint hegedűnek a vonó,
vagy sírásnak a könny,
kacagónak a nevetés,
nyugalmat s derűt hozó.

Cinkék

Vihart látott öreg törzsem
és szomorú fűzfa létem
fölvidult, mikor a széncinkék
odúmat aznap felkeresték,
s ott alapítottak családot,
lássanak azok is világot!

De bakancsos fűrészesek,
üvöltözők és rémesek
ledöntöttek s halomba vágtak,
ám a cinkék még visszajárnak
s hol gyökeres rönköm fekszik el,
ma is az ő kórusuk énekel!

Úgy ölellek...

Úgy ölellek,
mint birkózó, ki társán fogást talál,
vagy lova nyakára boruló zsoké,
gyermekét magához szorító anya,
bárányát féltő juhász,
fázó társát ölelő hajléktalan,
úgy ölellek.

Mint elesett bajtársát takaró katona,
mackóját cirókázó kölyök,
verseny győztes fiát fogadó szülő,
kedvesére óvón boruló fiú,
frontra indulót búcsúztató testvér,
úgy ölellek.

Mint rég látott barátnőjét üdvözlő,
vágytól ajzott virtuóz szerető,
ki pótolja elmaradt szeretkezéseit,
beléd oltva ágaskodó önmagát,
egymásba olvadva nedvesen,
így ölellek én!

Gyermeknapi altató mondóka

tike-tike tik
estike van itt
ladi ladi lom
de sok itt a lom
erre arra emerre
betűk között heverve
ide oda amoda
ez itt egy verskaloda
lári-fári ez mese
nevet rajta Emese
fogjad húzzad ne engedd
ereszd el ha nincs kedved
gyakorold a szavakat
szépen ejtsd a hangokat
magyar gyerek így beszél
szavacskája most zenél
tike-tike tik
estike van itt
csicsi tente kis baba
csucsukál a mondóka...

Hasonlatok

Olyan vagy nekem,
mint zongorának a húr,
mint vályogtéglának a szalma,
mint anyjának a gyermek mikor hajába túr.

Úgy kellesz nekem,
mint egy falat kenyér,
mint erdőtűznek zápor s zivatar,
mint balesetet szenvedettnek a vér.

Ha elhagynál,
kókadoznék, mint az esti tulipán,
összedőlnék, mint földrengés után a ház,
olyan lennék, mint egy elsárgult levél a fán.

Ha velem maradsz, tavasz leszek a tél után!

fénykép meg a kék esőkabát

Tüske lettem körmöd alatt,
jött egy másik barát.
Csak egy kép, mi rólad maradt,
meg a kék esőkabát,
melyben vágyón feszülsz,
görbítve tested a pamlagon,
ahogy ölemben ülsz,
azon a kéjes hajnalon.
Sok apró szúrás, nyomokban
nyilallnak most belül.
Szívkamráim romokban -
bennük a fájdalom hegedül.

látomás

felébredve
hogy csak fájjon
az egészet kitalálom
lélekvesztő plébániám
honvágy ölő
sors mániám
felserkenő vér áriám
kedvesem ha megtalálnám
vörösiszap
minden sorom
rárakódva
korom korom
feketén
a gyász évektől
soha nem írt
tanmeséktől
szundikáló ösztönök
vágyát őrző börtönök
fogvatartott szerelem
eltékozolt életem
az egészet kitalálom
felébredek
csak hogy fájjon
látomásom
kóbor álmom