Ab uno disce omnes -egy emberről következtess a többire-(Vergilius)
Szokratész hasznosság következtetése a jó fogalmánál, visszaköszön Spinoza munkásságában is, annak ellenére, hogy kettőjük között azért eltelt pár száz esztendő. Szokratész ebbéli felfogását múlt alkalommal már érintettük. Spinoza jóság fogalma annyiban hasonló, hogy szerinte : " Jón azt értem, amiről biztosan tudjuk, hogy hasznunkra van. Rossz ezzel szemben az, amiről biztosan tudjuk, hogy meggátol a jó elérésében." (Ethika. IV.1. és 2. definíció.190 .old.) A kérdés most már csak az, hogy miként és hogyan ismerjük fel azokat a gátló dolgokat, melyek a jó elérését nem teszik számunkra lehetővé. Birtokában vagyunk-e ennek a tudásnak, egyáltalán megszerezhető-e, elsajátítható-e ez a tudás.
Spinoza a hasznosság keresésének az útját jelöli ki számunkra, hogy el tudjuk sajátítani az előzőekben feltett kérdésekre adandó választ, azaz a jó eléréséhez vezető utat. Az előzőekben hivatkozott forrás 20.-ik tantételében ezt mondja: "Minél inkább törekszik valaki arra és minél inkább képes rá, hogy a számára hasznosat keresse, vagyis létét fenntartsa, annál több erényt mondhat magáénak", azaz annál közelebb kerül a jóhoz. Álláspontja szerint mindezek eléréséhez, a lélek és akaraterő, valamint az azokhoz kapcsolódó nemeslelkűség is hozzátartozik. A lélekerő lényege abban van, hogy minden kedvetlen, szomorú, a sorscsapás által okozott dolgot fel kell dolgoznia a léleknek ahhoz, hogy megerősödjön. Az akaraterő pedig nem más, mint az a vágy, mely által minden ember arra törekszik, hogy létét az értelem törvénye szerint, annak alárendelve támogassa. A nemeslelkűség pedig annyit jelent, hogy az ember felebarátait ugyancsak az értelem törvényeinek alárendelve támogassa és azokhoz így baráti kapcsolatokat építsen ki.
Magyarán szólva, viselni és raktározni kell a bennünket ért rosszat, hogy erősödjünk lelkiekben is. Egy közösségi oldalra vetítve is fel lehet ismerni nagy bizonyossággal azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Sokáig nem tudja titkolni senki, a benne rejlő rosszat, vagy a jót, legtöbbször mindkettőt. Csak olvasni kell a beírtakat, cikkeket és hozzászólásokat. Minél többet írt valaki, annál könnyebb felismerni bennük a jót, vagy a rosszat, függetlenül attól, hogy játékos huncutság, vagy valódi őszinteség szándéka diktálta a szerző mondanivalóját. Csak akaraterő kell hozzá, no meg az értelem, az egészséges, ép értelem. Utána már a nemeslelkűség jön magától, a belátással, megértéssel együtt. Hát ezeket a gondolatokat hoztam most elő Spinoza kapcsán a jóról , hogy az olvasók építkezzenek belőle, felhasználva a leírtakat tanulságul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése