Vihart látott öreg törzsem
és szomorú fűzfa létem
fölvidult, mikor a széncinkék
odúmat aznap felkeresték,
s ott alapítottak családot,
lássanak azok is világot!
De bakancsos fűrészesek,
üvöltözők és rémesek
ledöntöttek s halomba vágtak,
ám a cinkék még visszajárnak
s hol gyökeres rönköm fekszik el,
ma is az ő kórusuk énekel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése