"Szegény, muszáj Herkules állom, Győzöm a harcot bús haraggal. S késik az álmom s a halálom." (Ady Endre: Muszáj Herkules)
Látom, hogy ül
korommal festett sors-felhők alatt.
Látom, hogy szenved,
ma megint más miatt bukdácsolt a nap.
Hallom a gnómok száját,
hogy hintik ostoba szókkal.
Tudom, hogy tudja,
tele a világ talmi jóakarókkal.
Kell mindig
ki a szekeret tolja,
ki más baját önzőn elbitorolja,
ki viszi a balhék bő-summás átkát,
ki akácra cseréli végül a nyárfát,
és baltát ragad,
ha annak csorba az éle...
Akkor is,
farag egy keresztet
- mitől is félne -
győzhet a senki is!
korommal festett sors-felhők alatt.
Látom, hogy szenved,
ma megint más miatt bukdácsolt a nap.
Hallom a gnómok száját,
hogy hintik ostoba szókkal.
Tudom, hogy tudja,
tele a világ talmi jóakarókkal.
Kell mindig
ki a szekeret tolja,
ki más baját önzőn elbitorolja,
ki viszi a balhék bő-summás átkát,
ki akácra cseréli végül a nyárfát,
és baltát ragad,
ha annak csorba az éle...
Akkor is,
farag egy keresztet
- mitől is félne -
győzhet a senki is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése