Itt nem lesznek többé olyan telek,
melyeket régen átéltem veled,
tavasz sem nyílik már nekünk
és nem szól harsány énekünk.
Nyaraink is robbanóban,
villám csapott mulatóban
marad csak az ősz velünk,
meg emlék avar életünk.
De addig is míg verselek,
jöhetnek fogvacogó éjjelek,
fázós didergő nappalok,
nem reszketek, csak megfagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése