nehéz szülés

Látom gyertyafény melegénél érzem
pislákoló emlékeid közül
elővarázsolt képeink körül
hinta-palintás játékainkban
kikötve napraforgószár lovaink
tudat kengyeles vékonyát emésztik
létünk zabláját visszafogónak
szerelmünk lankáin
újra zöldellő vágyak ölelnek
engedj el végre magadtól
egyetlen gyönyörűm
életem halálom
meg nem írt versem
míg ki nem találom...