A versről

A vers olyan szülés, melynek eredménye lehet akár hibás is...
Megengedem, lehet akár torzszülött is. Testi hibás, nyomorék...
Sőt egyenest visszataszító, elmesérült csúnyaság...
A vers is halandó, de mégis kortalan...
Túl él egyrészt mindannyiunkat, másrészt az érdeklődés iránta lehet oly rövid, hogy kérész életűvé válva eltünik szemünk elől...
A vers egy sóhajnyi reflex világi dolgainkra, lehet üde és friss, de lehet dohos,büdös szájszagot terjesztő..
A vers kommentet nem érdemel, sőt tán tilos is lenne azzal érinteni...
A vers akkor is vers, ha gazdája annak tartja,bár egyébként semmi köze hozzá!
A vers egy exhibicionista böffenés...
Érezni belőle, ki mit evett azelőtt...
A vers egy csoda még gagyiságában is, mert szerzóje akkor is azt hiszi, hogy drágakő...
Tehát a vers olyan, mint a világmindenság két véglete, lehet, hogy csupán finggömbölyítés, de az is lehet, hogy a gyémánt köszörülése...
Majd elválik a vallatásnál, amit az olvasó követ el!
Már ha olyan hülye, hogy verset követel!