Sok fürge blogger egymásnak feleselve nyomja, csak nyomja a billentyűzetet.
Bírja a klaviatúra az okosságokat éppúgy, mint a süketelést.
Aztán hirtelen egy hétfői hajnalon, ott a létai utcasoron, a szélső ház körül, megszűnt a tücsök ciripelés.
... Rémséges hajnalba fúltak az álmok s keserves volt az ébredés annak, aki látta mi történt ott, az erőszakkal berúgott ajtó mögött.
Két vadászpuska tüzelt, mint hajtott, űzött vadra szokás a biztos kilövés tudatában.
Mi meg csak ülünk itt, nyomjuk feszt a betűket, egymásnak dobva feleselt szavainkat, ott meg leölték a szép dohánytörő asszonyt.
Meglőve kamaszlánnyá cseperedő gyerekét is. Micsoda szennyes, vérszomjas népség, csürhe banda tagok.
Az elkövetők szemét rohadékok, mit lehet tenni, mit lehet tenni azon kívül, hogy mondjuk a magunkét, szapulva egymást s a drága időt. Kinézve fejeinkből látjuk-e őt, a meggyilkolt szép asszonyt, a dohánytörőt ?
Imádkozunk-e érte s mindazokért, akik erőszak áldozataiként fejezték be földi életüket ? Imádkozunk-e érte, a létai dohány törő asszonyért, az özvegyért, kinek tenyeréből kiolvashatta volna a sorsát Magyarország ?
Istenem, ne hagyd el mindazokat, akik elítélik e rémséget, melyet akkor ott nyílként lőttünk szívébe Európának.
Jaj mit fognak mondani és gondolni rólunk ezek után ? Ki viszi át a szerelmet majd a túlsó partra és hogy fognak átülni ezentúl galambok a verebekhez és hogy fogunk magunknak választani csillagot, ki fogja szeme kékjét visszaidézni, meg a platnin sütött tök illatát, kannában vizet ki fog majd hordani s danolászni a lácsó gácsó dalát ?
Ki fogja szoknyája alatt tüzelve, magához édesgetni férfiak simogató tenyerét, lányára feladni a cifra ruhát ? Istenem e szabad soros imával segíts bennünket ellenálláshoz is, mert bajban a haza, ha megtörténhetett ez és nem kondult meg minden harang és nem szólt erről minden prédikáció.
Istenem segíts meg minket !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése