Nemzeti hitvallás ünnep után

Magyar vagyok, az már biztos!

Anyám lengyel származású, apám meg zsidó! Így aztán én is magyar vagyok, az már biztos!

No meg ember, gyarlóságaival, összes hibájával együtt, még akkor is ember, ha Camus szerint az egyetlen teremtmény a földön, aki nem akar az lenni ami!

Itthon maradtam, sokan elmentek. Van, aki hazajár, de vannak, akik sohasem. Megértem én Bartókot is, mikor azt mondja: „Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik, mondhatják. Viszont azt is lehetne mondani, bármilyen kátyúba kerül is az ország szekere, mindenkinek otthon kell maradnia és segíteni a dolgokon tőle telhetőleg. Csak az a kérdés, van-e belátható időn belül remény arra, hogy eredményes segítőmunkát lehet elérni.”

Ember vagyok, az már biztos!

Először ember és csak utána magyar! Szerintem mindenki így van vele. Ez a sorrend és ez meg nem fordítható! Aki megfordítja ezt a sorrendet, az a természet rendje ellen vét, beláthatatlan következményekkel. Olyan szimbiózis ez, melyben mégis a sorrend mégis meghatározó! Magyar vagyok akkor is, ha kivetkőzöm emberi mivoltomból! Törvényt sértek, életet oltok, hazát árulok, állatként viselkedek és a többi ehhez hasonló, magyar vagyok minden esetben! De ítéltetésem a jóban, vagy akár a rosszban is, nem magyarságom ítéltetése, nem cigányságomé, vagy zsidóságomé, nem puposságomé, vagy vallási, nemi hovatartozásomé, hanem emberi tettemé, magatartásomé! Így van ez mindenütt a világon, ahol normális a rend és a törvény!

Először ember vagyok és csak utána magyar! Emberi méltóságom ezért előbbre való nemzeti hitvallásomnál minden körülmények között! Legalább is ott, ahol valódi rend és valódi törvények vannak! Nem álságosak. Nem árvalányhajas, vattacukros mázba burkolt álnemzeti, népbódító hókuszpókuszokkal varázsolt rend a hozzá rendelt törvényekkel, hanem emberi és nemzeti együttesben lévő világ! Olyan világ melyben a sorrend nem felcserélhető. Emberi és nemzeti! Alkotmányban, berendezkedésben egyaránt olyan világ, ahol senki sem téveszti szem előtt, hogy az emberi méltóság előbbre való a nemzeti hitvallásnál! Mert nemzeti hitvallás nem létezhet emberi méltóság nélkül. De történelmi tapasztalataink tényként rögzítik, hogy fordítva, tragikusan már többször előfordult! Nemzeti hitvallás győzedelmeskedett nem egy esetben az emberi méltóság nélkül!

A kormányfő tegnapi ünnepi beszédjét majd sokféleképpen értelmezik, ki-ki üléspontjának megfelelően fogja kifejteni álláspontját akár elemzőként, akár mezítlábas bloggerként!

Így aztán bátorkodom én is közreadni véleményemet!

Nacionalista beszéd volt, közönségesen populista a javából! A kongassuk meg a vészharangot, a szálljunk szembe, a keressünk szövetségeseket, jelmondattal, mely így szólt: "javíthatatlan emberjogi harcosok falkái" akarnak kioktatni, megvádolni bennünket, magyarokat!

De kik? Tán az ENSZ menekültügyi részlege, tán őszentsége Ferenc pápa, vagy most éppen Brüsszel, a kvóta nótájával akar bennünket hamis szólamokra bírni? Nemzetünket akarja megfosztani függetlenségétől, az a Brüsszel ahová szövetségesként tartozunk? Ez a Brüsszel akarja sárba tiporni nemzeti hitvallásunkat? Ez a Brüsszel akarja törvények fölé helyezni magát azzal, hogy ránk kényszeríti akaratát? Ez az a Brüsszel, ahol tilos kimondani az igazságot, tehát hazudik?

És mi az igazság? A mi kormányunk igazsága az igazság, amit tegnapi beszédjében Orbán Viktor fejtett ki? A nemzeti hitvallás igazsága az emberi méltóság felett? Ez a velejéig magyar igazság, a nemzetállamiság? Amikor nemzeti adottságainknál fogva nem létezhetnénk Európán kívüliként többé?

Amikor a nemzeti szuverenitás mérvadó területei a kultúrára, a tudományra, a művészetekre és a sportra korlátozódnak egyre inkább és minden másban az egymásra utaltság dominál elsősorban? Akkor mire való ez a tegnapi melldöngetés?
Semmirevaló!